Fül-orr-gégészet

Élete során minden ember találkozik valamilyen felső-légúti betegséggel, ez a fül-orr-gégészet szakterületéhez tartozik. Ezek közül a legtöbb már gyerekkorban jelentkezik, de gyakoriak a későbbi életszakaszok során is. Ilyenek például:

• a fülfájás: ezt általában fertőzés okozza, és pár nap alatt elmúlik, lehet érintett a hallójárat vagy a középfül. A fülfájás éles, tompa vagy égető, állandó vagy időszakosan előforduló. Csak az egyik, de mindkét fül is érintett lehet. Okai lehetnek a fül fertőzése, gyulladása, sérülése, esetleg fülzsír vagy idegen tárgy a fülben. Ha a fülfájás torokfájdalommal is jár, akkor ez légúti fertőzés tünete lehet.

• a heveny torokgyulladás, mandulagyulladás: ritkábban vírusos fertőzés, súlyosabb esetben bakteriális fertőzés okozhatja. Leggyakrabban gyerekeknél, tinédzsereknél és fiatal felnőtteknél fordul elő. Tünetei a torokfájás, nyelési fájdalom, esetleg fülfájás, láz, köhögés, fejfájás. A bakteriális eredetű fertőzés legsúlyosabb formája a tüszős mandulagyulladás. Ennek kezelésére antibiotikumot írnak fel. Előfordul, hogy a mandulagyulladást középfülgyulladás is kíséri. Amennyiben a gyulladás visszatérően jelentkezik, akkor szükség lehet a mandulák műtéti eltávolítására.

• mandula körüli tályog: az idült mandulagyulladás legsúlyosabb szövődménye, azonnali orvosi ellátást, leggyakrabban sebészeti beavatkozást igényel.

Számos egyéb, nem fertőzéses eredetű kórkép, panasz is ehhez a területhez tartozik, ilyenek például:

• a füldugulás: számos egyéb ok mellett a fülzsír túlzott felgyülemlése okozhatja, hajlamosít rá az un. seborrhoeás bőr, a szűk vagy szőrös hallójárat. Időskorban a fülzsír szárazabbá válik, így a kor előrehaladtával gyakrabban jelentkezhet. A dugulást az is előidézheti, ha rendszeresen valamit a hallójáratba helyezünk: például fültisztító pálcát, fülhallgatót, hallókészüléket. A fülzsír felgyülemlése a fülben okozhat fülfájást, hallásromlást, fülzúgást, viszketést, szédülést és hallójárat gyulladásra is hajlamosíthat. Ha füldugulást észlelünk, fontos, hogy ne próbáljuk meg ujjal vagy bármilyen segédeszközzel kitisztítani a fület, mert csak nagyobb problémákat okozhatunk. Minden esetben kérjük szakember segítségét.

• az orrdugulás: számos ember életét megkeseríti az orrdugulás, melynek hátterében különféle okok állhatnak, így például allergia, idült gyulladás, esetleg orrpolip képződés. Fontos, hogy orrcseppet, orrsprayt – bármilyen jó hatású is – ne használjunk 5-7 napnál hosszasabban orrdugulás tüneti kezelésére, mert hozzászokást, nyálkahártya károsodást, tartós függőséget okozhat! Szakemberek felderítik az orrdugulás okát, és gyógyszeres, ritkábban sebészi kezelésekkel legtöbb esetben meg tudják szűntetni ezt a kellemetlen panaszt.

• a horkolás: ebben az esetben alvás közben a szájpadlás és a száj, az orr vagy a torok vibrálásából eredő, zavaró, kellemetlen hang keletkezik. A horkolás mértéke és hangereje személytől függően eltérhet. Érdemes szakemberhez fordulni, mert a horkolás befolyással van az életminőségre és az alvótárs komfortjára, továbbá súlyosabb szövődményeket is okozhat! Kevésbé közismert ugyanis, hogy a szokványos, inkább csak enyhe tüneteket okozó horkolásos formák mellett súlyos és veszélyes alvászavar jele is lehet ez a tünet. Ez az alvási légzéskimaradás (sleep apnea), amikor a légutak részben vagy teljesen elzáródnak néhány másodpercre, mialatt az agy oxigén-ellátottsága jelentősen romlik. Ilyenkor fuldokolva, horkantva ébred (felületesebb alvási állapotba kerül) a beteg, ami napközbeni fáradtságot, koncentráció csökkenést, sőt egyes esetekben akár súlyosabb betegségeket, így magas vérnyomást, szív- és érrendszeri problémákat okozhat. Precíz nemzetközi protokollok (előírások, javaslatok) határozzák meg a horkolás helyes kivizsgálását és ellátását. Első lépésként un. alvás-monitorozás szükséges (akár otthoni körülmények között is lehetséges), melynek során több életfunkciót vizsgál alvás közben egy egyszerű szerkezet (poligráf). Ennek kiértékeléséből eldönthető, hogy a már említett, veszélyesebb formáról van-e szó (ez esetben speciális alvás-terápiás kezelés szükséges), vagy a szokványos, un. jóindulatú horkolásról. Utóbbi eredetét mesterséges, rövid, felületes altatásban végrehajtott un. alvási endoscopia (sleep endoscopy) hivatott tisztázni; tehát azt, hogy az orrüregtől a gégéig milyen struktúrák működési vagy alaki eltérése váltja ki a horkolást? Ennek eredménye alapján választható ki az a speciális beavatkozás, ami célzottan az érintett szervet kezeli (pl. orrsövény, orrkagylók, orrmandula, lágyszájpad, garatívek, nyelvgyök, gégefedő, mandulák), és ezáltal a legjobb eséllyel lehet a horkolást megszűntetni/csökkenteni, és a felesleges, sikertelen beavatkozásokat elkerülni.

• idült orrmelléküreg-rendszeri gyulladás: számos ok által kiváltott, egészében ismeretlen okú; orrdugulással, hátsó garati váladékcsorgással, néha fájdalommal járó tünetegyüttes. Kivizsgálásának fontos része az endoszkópos orrvizsgálat, a CT. Kezelése legtöbb esetben gyógyszeres, de egyes formáknál, így például az orrpolipózisnál endoszkópos sebészeti megoldás a legtöbb esetben kitűnő eredménnyel kecsegtet.